Felkapott trend vs. jól bevált gyakorlat* – avagy a kötetlen és kötött munkaidő velejárói

Ha a munkaidőre gondolunk, legtöbbször a 8 órai kezdés jut eszünkbe az ezt megelőző reggeli forgalmi csúccsal, majd beugrik a 16-17 óra körüli feszült várakozás arra, hogy az óra végre a munkaidő végét jelezze. Azonban – felzárkózva a nemzetközi trendekhez – hazánkban is egyre nagyobb népszerűségnek örvend a kötetlen munkaidő. Ennek már az elnevezése is szabadságot sugall, főleg akkor, ha társítjuk mellé az otthon, kényelmesen, pizsamában a laptopjuk előtt ülő, fiatal dolgozókat.

Mondanunk sem kell, sokkal vonzóbbnak tűnik a kávéház teraszán, a friss levegőn kávét szürcsölgető munkavállalók irigyelt helyzete, de valójában milyen pszichés és munkalélektani velejárói vannak a kötetlen és a kötött munkaidőnek? Erre a kérdésre kerestük a választ vizsgálatunkban, ahol 187* főt kérdeztünk meg különböző témákban, illetve arról, hogy milyen munkaidőrendszerben dolgoznak.

A kutatás eredményei nagyrészt igazolták előzetes feltételezéseinket: a kötetlen munkaidőben dolgozók kívánatosabb eredményeket értek el több szempontból is. Az alábbiakat tudtuk megállapítani:

• a legmagasabb munkahelyi elégedettséggel a kötetlen munkaidőben dolgozók rendelkeznek;
• a stressz-szint értékében nem mutatkozott jelentős különbség a munkaidő csoportok között;
• a kötetlen munkaidőben dolgozóknak magasabb a szubjektív jóllétük, azaz saját belátásuk szerint magasabb jólléttel rendelkeznek;
• a kötetlen munkaidősök elkötelezettebbek a szervezetükhöz;
• a legmagasabb teljesítménymotivációval a kötetlen munkaidőben dolgozók rendelkeznek, ám mindkét csoportban magasabb még ennél az értéknél is a kapcsolati motiváció értéke.

Értelmezzük ezeket az eredményeket! A munkahelyi elégedettséget – többek között – befolyásolja az, hogy az egyénnek mennyire van döntési szabadsága, akár a munkaidejének beosztását illetően is. A magasabb autonómia magasabb elégedettséget jelezhet, így eredményeink talán nem is annyira meglepőek. A stressz-szintre számos tényező van befolyással a munkavégzésből fakadó stresszorokon kívül is, valószínűleg emiatt nem mutatkozott különbség a két csoport között. A szubjektív jóllét magasabb értékénél szintén szerepet játszik az autonómia, az önálló döntéshozatal, az életünk felett érzett kontroll minél magasabb foka – ezek mind-mind megtalálhatóak a kötetlen munkaidő velejárói között. Ezek mellett talán nem is csoda, hogy az ilyen munkaidőben dolgozók szeretnének hosszabb távon szervezetüknél maradni, elkötelezettebbek ahhoz.

A kötetlen munkaidőhöz azonban fontos, hogy az egyén rendelkezzen egy magas szintű önmotiváló készséggel, mivel a kötetlenség azt is jelenti, hogy az egyénnek saját maga számára kell kereteket alkotnia, és önmagát kell munkára ösztönöznie. Emiatt magasabb teljesítménymotiváció mutatható ki az ilyen munkavállalóknál. Meglepő eredmény volt, hogy mind a kötetlen, mind a kötött munkaidőben dolgozóknál a kapcsolati motiváció volt a legmagasabb. Közhely, de itt is érvényesül, hogy az ember társas lény, munkahelyünk pedig társas közeg – így szeretnénk a velünk dolgozó emberekkel a lehető legjobban kijönni, ha egyszer életünk jelentős részét velük töltjük.

Fontos kiemelni, hogy bár a kötetlen munkavégzés tűnik az eredmények értelmében vonzóbbnak, lehetnek egyéni eltérések – vannak olyanok, akik kifejezetten szeretik, ha megadott keretek között kell a dolgukat végezniük, és délután négy óra után nyugodtan a dolgozóasztalon hagyhatják feladataikat. Másrészt, ez a fajta munkaidő sajnos nem minden szervezetnél és munkahelyen valósítható meg, kiváltképp olyan helyeken nem, ahol a technológia szabja meg a munka ritmusát.

Amennyiben a bejegyzés felkeltette érdeklődését, és kíváncsi lenne az alapjául szolgáló kutatómunka részleteire, esetleg kérdései lennének, keressen minket bátran elérhetőségeink valamelyikén a további információkért!

*A bejegyzés valid viselkedéselemzői kutatómunka eredményein alapul.

**A 187 fő a kitöltés időpontjában teljes állásban dolgozott valamely hazai szervezetnél. A kitöltők közül 50 fő kötetlen, 35 fő kötött és 102 fő ún. „lazán kötött” munkaidőben dolgozott.